..::..::..Kicsi G..::..::..

Rá kellett ébrednem, hogy a kedves rajzfilm, amit egyedül otthon néztem a sötétben jó hangosan a cartoonnetwork-ön a sötétben amikor senki sem volt otthon (akkor még angolul),  minden részében egy rajzfilmrajzoló csapat bad tripjét dolgozza fel. Miről is eshetne szó, mint "bernáthegyi" barátom által felvillantottt Scooby Doo-ról. A hippibuszban szellemeket üldöző 60-as 70-évek, gombafej és sztk keret, és trapéz és csőnadrág, ki melyik zenei irányzat tagja. Bozont és Scooby végig annyira készen vannak, hogy a többiek által humorosnak vélt lényektől szinte minden esetben összeszarják magukat, valószínűleg mókáznak is, mert nagyon sokat zabálnak. De tény a barátaik segítsége nélkül néha túl sokat gubbasztanának sarokban. Mi ebből a tanulság? Hogy, amit majd "Szöszi" oktat majd a gyermekeidnek "kis cicám kelj fel, itt a jó tejfel" erotikus tartalmú mondókával már eleve egy érdektelen társadalom nő fel 20 éves korára. Ezt Menyus a jutubon igen szépen ki is fakadja magából. De hogy valami emberi érzés is maradt még bennünk azt jól példázza a mamám által mesélt valkói betörés esete, ahol a 2 betörő a házban talált 2 személyt megkötözte, majd miután az egyik elájult, elengedték kötelékeiket, és közös erővel próbálták élesztgetni, és egy pohár vízzel (milyen találékonyak, otthon érezték magukat és rögtön megtalálták a konyhát, a poharat végülis ez a munkájuk) próbálták tudatához hozzásegíteni az egyébként is gyógyszeres kezelés alatt álló személyt. Hát nem jó érzés hogy akadnak még ilyen betörők?

Este ZH várható a Kandón. Méréstechnika. Az iskola többet nem érdemel meg. Este buli várható az ELTE BTK & BMF KVK berkein belül. Így aztán új bejegyzés is várható, vagy fennáll a lehetőség, hogy egy darabig nem :). Ha van esze, akkor Podi se néz ma Barca meccset, és mások is befűzhetők sztem :D

Ma Angelo Branduardi-ra emlékezünk, mert olyan metanarratívákat osztott ki nekünk, amelyek ma felidézve személyiség és tudatmódosító hatással képesek felvenni a versenyt az ördögével. Nem mellesleg ő szerezte a State buoni se potete film zenéjét. Hozzá intézett sorok következnek, amik a zenéje közben jutottak eszembe:

A Krúdy sörözőben vártuk a buszt, ami elvitt minket az est tetthelyére. Már spiccesek voltak a tagok az ital kellemes varázsától, mikor leült mellénk az őszinte példa. Könnyes szemeivel azt mondta, ne tegyétek fiúk, és néhányunkra rábökve jósolta meg a jövőt. Ni, egy koldus kinek látomása volt. Szájával nem követte szeme szavait, egy pohár sört ivott.

Valójában ő is azok közé az emberek közé tartozott, akik a legjobbak voltak egykor, fesztivál arcok, szószólók, kiváló dolgozók, művész emberek, becsületes jóakarók. Aztán a sors sodorta más útra, de tán egy rosszul megválasztott szó is elég volt.

 

Ezt a blogbejegyzést megtartom magamnak. Magamba folytom.

Abban a korban amikor olyan nehéz volt kimondani az igazságot, mint régen az őszinte gyermeknek a hazugságot. A gyermekek mindig az ablak mellett foglaltak helyet a vonaton, a tudat elég volt, hogy ki se nézzünk, a megszokott ütött kopott égre, pedig pár év alatt az is megváltozott, s elfelejtettünk csodálkozni az apróbb dolgokon. Aztán elhatároztuk, hogy sosem töröljük le a mosolyt az arcunkról. Egyszerre fogadtunk a pirosra és a feketére. Így mindig nyertünk, ha vesztettünk is valamit, de legalább elértük, hogy játékban maradjunk. Maradék optimizmusunk pedig hozzájuttatott ahhoz, hogy szebbnek lássuk a jelent, és ne várjuk mindig a jövőt.

"Azt is megjósolta Einstein, hogy nagyobb tömegek közelében az idô lassabban telik, s ha egy test sebessége összemérhetô a fény sebességével, akkor ezen a testen tartózkodók számára az idô lassabban telik. Az elméletnek e pontjaiból kiindulva kezdtek tudósaink hatalmas ûrhajókat tervezni, például a „soha vissza nem térôk ûrhajóját". Aki ugyanis egy ilyen ûrhajóra ül, az hatalmas távolságokra eljuthat térben a Föld bolygótól, ez azonban idôbeli eltávolodást is jelent az elmélet szerint, s miközben maga az ûrhajós csak tucatnyi évet öregszik, a Földön évezredek is eltelhetnek. A jelenség maga „idôparadoxon" néven ismert.

A megoldás a következô: minden megfigyelônek külön lokális sajátideje van, minden mozgó koordinátarendszerhez tartozik egy önálló óra. Nincs abszolút idô, amely szerint meg lehetne állapítani globálisan, hogy éppen hány óra van az Univerzumban. Nagy sebességgel mozgó testeknek az „órája" sokkal lassabban jár, mint a lassan mozgó testeké, ennek következtében „lassabban" is öregednek. Azon testek számára, amelyeknek sebessége már majdnem eléri a fénysebességet, az idô már majdnem leáll."

A tanulságot ott kell keresni, hogy aki rendszeresen sportol, az sokáig él, mert mozgásban van. Aki ülőmunkát végez az meg bekaphatja. Tehát irány a légierő meg az ejtőernyőzés.