Lehet hogy siralmasak a hírek, de nagyon aggasztó a helyzet a címekkel, dehát sorolom: -Betépve csinált baseballtörténelmet -Kisvonattal menekült volna a gyilkos -A megkéselt férfi arcában maradt a penge -Férfi volt az őrizetbe vett utcalány -Cigányvirrasztás a gumitűz mellett -Ma senki nem lett rosszul az Alleeban -A szocialisták ki akarják csinálni az MTV-t -Nem fogott kezet a romákkal a Jobbik, pedig egy vajda még zsidózott is a kedvükért. -Lefilmeztek egy újszülött őshalat -Lakatos Márk: Nehéz volt elhitetni a Csabiként nevelt Krisztával, hogy ő nő Ma már nem megyek viccoldalra :)

mindenféle egetrenegető elméletek születnek az időutazásról, és be kell látnunk, hogy a gyerekkori álom nem válhat valóra, mégis foglalkoztatja az embert. Most egyszer, s mindenkorra lezárom a témát a fejemben, de előbb leírom azt a néhány sort, ami http://www.pharmachip.hu/zyx/old/ portálon fogott meg. Nem kell fekete lyuk, szingularitás, dimenziók. Legyen elég az LHC működése miatt megdőlő relativitás elmélet.
A múltba tekintéshez sokkal kevesebb technológia kell, mint bármely más érzéki csalódáshoz. Vegyünk egy végtelen nagyítású távcsövet, előzzük meg a múltból kiáramló fényt a fekete anyagot megkerülve, és láss csodát a távcsővel.
Tegyük ezt egy érzék integritás készülékkel később, a további élményekért.
Be kell látnunk sajnos, hogy a jövőbe tekintéshez még nem elég fejlett az emberiség. Közelebb kell lépni az érzékeltekhez, belelátni a másik fejébe, a gondolkodásmódjába a később ebből fakadó cselekedeteibe, s nem csak egy egyénnek, de mindenkiébe, és az egymás fürkészéséből kiolvasott gondolat következtében végzett cselekvéseink miatt újra és újra tervezni az időhurokban a idők végezetéig a végtelensok információval.

Sajnos tudatosan hülyének kell lenned, hogy pofátlanul alázatos legyél mások előtt.

Egyik este rádöbbentem, hogy fűszerek csak növényekből vannak. Ez rendjén is van belemászva a szóösszetételbe, de valójában már annyira régóta összetett szóról van szó, hogy engedjétek meg, fűszer állatokról is szót ejtsünk. Először a róka ízű fagyiról fantáziáltam, de sokkal közelebb kerültem a fűszerállat valójához, amikor a minap megettem egy tábla fehér csokit, és hal ízű volt. Erősen kellett koncentrálni, de ez nem is annyira kamu. Sőt, akivel már történt olyasmi, hogy egy cigire rágyújtva az első slukk mellett felébred egy íz az agyában, az méltasson valamikor beszélgetésre, hogy ne csak saját agyi deformációmról essék hír, amikor azt mondom, én már éreztem kakaó, lecsó, szalonna, és kétszer pörkölt ízt abban a bizonyos első füstben.

A héten megyünk Brüsszelbe és onnan ki az ígéret földjére. Nyugtalan vagyok, mert rögtönzötten cirkálunk majd Amszterdamban, mégis előre el lett tervezve, hogy megyünk. Időhöz kötöttük a spontanitást. Aztán jön a 6. hét a suliban. Full-on zh-kkal, és idegeskedéssel. Na lépek is, nem szarozok ma fasss(3)ágokkal. Hass, alkoss, gyarapíts.

Legutóbb, mikor a 13. megállóban Banánnal ültünk, kiszállították nekünk a sört durván másfél óra alatt. A raszta srác nem gyengén tolta a metamfetit, és később megpillantottuk a 17 éves szőke kis barátnőjét, aki kérés nélkül gombolta ki blúzát az asztalnál, miközben a virágokról és a színekről mesélt. Ide hívtam meg anno Raisin-t is, hogy aztán örök életre elvegyem a kedvét a tetovált cowboykalapos emberektől, mint amilyen Freddy is volt, majd külön anyai kérésének eleget téve a buszhoz kísértem. Gyerek Éretlen nő volt még, és 15 éves kisfiúnak éreztem magam mellette. A szövegem is ,ugyanígy hathatott, amikor ittasan minden romantikát mellőzve egy csókért követelőztem, mint ahogy az ember ilyenkor hülyeségeket szokott csinálni. Valahol itt kezdődött a barátságunk.

A képen az a kék szar pont vagyok  (Angel of the North)

A másik sztori ennél sokkal frissebb.  Buliztatok már felhőkarcoló tetején? Á nemérdekes. De azért olyan biztos nem volt, hogy néztetek le 3-man barátok egymás mellett a tetejéről, és a mély sötétben semmit sem látva feltekintesz, és egy hullócsillag húz el előtted, lassan mint egy 10 másodpercig és eközben cigivel a kezedben hugyozol lefelé az épületről... Jóféle.

Szeptembertől új tavasz jön. Újra vastagabbak az újságok pesten, a tálibok menekülnek, Bagdadban marad a pokoli idő. Ez a nyár olyan volt amilyet mindig is szerettem volna, még ha nem is alakítottam ki semmilyen állattal különleges kapcsolatot, a tanárok örülnek, hogy visszatérünk a nyári pihenésből, pedig ők is jól tudják, hogy csak kellemes pezsgés ért véget, és jön a lábadozás, felfrissülés, és a kellemes mókázások. Hangsúlyozom, új tavasz jön. Ez az ősz ugyanolyan várakozásokkal van teli, mint bármely nap buli előtt este 9 óra tájékán. Ilyenkor elraknám magam télire dunsztosnak, hogy megvárjam a karácsonyt, de az efféle depressziós döntés mellett az ágyban a takaró alól esőre kitekintő melegség érzése felszabadító erővel hat. Így most gyakorlatilag megvárjuk amíg lepereg a tegnap mocska, és augusztus 31. után napról napra egyre nagyobbat falunk a világ keserédes mozzanatiból.

Mikor utoljára látta őt a lány, a hold vetett rá árnyékot a folyó túlpartján. A pisztoly körvonala még látszott, mikor az aggódás és figyelmeztetés mellett eltűnt azon a szombat éjszakán.

Külön felhívnám a kedves olvasók figyelmét az idén (bár kissé borús időben, de) nagyon jó hangulatban lezajlott inárcsi rendezvényre. Ha van merszed, olvass róla dióhéjban.

Aki egy kicsit is tudta, hogy mi várható, az sejtette a Tolakodó Ipari Roncs sátor üzentét, amikor még a falunap kezdete előtt sms-ben megkaptam, hogy "az első hordó sör már elfogyott, és nem érdekel hol voltál tegnap, te pöcs, szeretettel várlak." Mondhatni könnyen lejutottunk Podival ketten, mivel anyukája kellemes fuvarosnak bizonyult egészen a dabasi állomásig, ahonnan inárcsra vaskutyagoltunk, majd templom irányt egyenesen az első kocsmába vitt utunk. Mondhatnám, ministránsi gyakorlattal a gyónás közbeni bűnök felsorolása után, hogy "Többre nem emlékszem", de nem így történt.

Sátornak támaszkodó, és darab faképp eldőlő 40-eseké volt a világ, de mi is igen jól beilleszkedtünk. Suhi, Voli, Banci, Szudi, Podi, Vica, Pite, Kata, egriek, kamionosok és akiket szándékosan kihagytam egy sátorban töltöttük az estét. A válság látszott így is a sártócsákon, s ezt egy képpel örökítettem meg, melynek címe: A munka idén háttérbe szorította a zenét. Banán is búcsúzik a zenei karriertől, idén a flexstronics-nál fog dolgozni. Valljuk meg nem erre számítottunk korunk Hendrix-szétől, de anyukája így is jobban örül majd neki, hogy nem vált a kábítószer martalékává. Most viszont megyek az SZTK-ba, a szombati biztonságiőrök fellépésére hivatkozva.

- Állat?

- Nem... vagyis... néha nagyonis

- Tehát személy :)

Ma is mohó voltam.

A nap simogató fénye magával ragadt. Az elmémben éreztem a sugarakat, mikor rápillantottam. Lábaim elemelkedtek a földtől, míg mélyen elbűvölt.

Konok mosollyal egy pillanat alatt eltűnt előlem,  s mint egy szerelmes szívét kitépve a látásom rabolta el. A földre huppantam, de a káprázat úgy tűnik már sosem múlik el.

Ez nem fáj, csak belül, de megkönnyezem, mert mar, hogy a jövőre most már csak gondolatban tekinthetek.

Gondolta volna bárki akár csak öt éve, hogy eljön az idő, amikor Sohonyákné Etelka, aki profiloldalán kinyúlt otthonkában pózol a koloniál sezlonyon, merész Beszólást küld rozalia56-nak, persze szigorúan a Rivaldafény opció bekattintásával, amelyben azt üzeni, hogy „Rozikám, az Isten éltessen, nagyon sokszor csókoltatlak", és ehhez csatolja Balázs Fecótól az Évszakokat, modern kompressziós algoritmusokkal tömörített videóban? Senki nem gondolta volna.

Forrás: Index

Rá kellett ébrednem, hogy a kedves rajzfilm, amit egyedül otthon néztem a sötétben jó hangosan a cartoonnetwork-ön a sötétben amikor senki sem volt otthon (akkor még angolul),  minden részében egy rajzfilmrajzoló csapat bad tripjét dolgozza fel. Miről is eshetne szó, mint "bernáthegyi" barátom által felvillantottt Scooby Doo-ról. A hippibuszban szellemeket üldöző 60-as 70-évek, gombafej és sztk keret, és trapéz és csőnadrág, ki melyik zenei irányzat tagja. Bozont és Scooby végig annyira készen vannak, hogy a többiek által humorosnak vélt lényektől szinte minden esetben összeszarják magukat, valószínűleg mókáznak is, mert nagyon sokat zabálnak. De tény a barátaik segítsége nélkül néha túl sokat gubbasztanának sarokban. Mi ebből a tanulság? Hogy, amit majd "Szöszi" oktat majd a gyermekeidnek "kis cicám kelj fel, itt a jó tejfel" erotikus tartalmú mondókával már eleve egy érdektelen társadalom nő fel 20 éves korára. Ezt Menyus a jutubon igen szépen ki is fakadja magából. De hogy valami emberi érzés is maradt még bennünk azt jól példázza a mamám által mesélt valkói betörés esete, ahol a 2 betörő a házban talált 2 személyt megkötözte, majd miután az egyik elájult, elengedték kötelékeiket, és közös erővel próbálták élesztgetni, és egy pohár vízzel (milyen találékonyak, otthon érezték magukat és rögtön megtalálták a konyhát, a poharat végülis ez a munkájuk) próbálták tudatához hozzásegíteni az egyébként is gyógyszeres kezelés alatt álló személyt. Hát nem jó érzés hogy akadnak még ilyen betörők?

Ő úgy fotóz, ahogy néha én is szeretnék.

Olvasásához  tavaszi napsütés és az első meleg nap a hideg tél után szükséges. Régi és új szerelem között. Amolyan buszonfiló.

Egy elmúlt kapcsolat, ahol a megosztási mappában túl sok fontos dolog maradt. Néha kellene egy backup az életemről éreztem akkor. Szerencsére egy barátom időben figyelmeztetett, hogy ne legyek olyan forma, aki pénzét életérzésre költi. Aztán igyekezetem a cigarettáról való leszokásban végül egy fogadásba torkollott.

Olyan fejezet nyílt az életemben, mely egy távolra szakadt fiatalemberről szól, aki először meríti meg fejét az Atlanti tengerben, s azon túl. Uram bocsá', New Orleans. Elhagytam a telefonom, miután egy kurta este szürkére festettem, és bár sajnáltam, rámtört egy kis szabadság. Na de miért is linkelt erre az előző gondolatmenet. A lányról van szó, aki mellettem napozik. Szép és most is mosolyog rám. Míg megválogatott szavai között keresgélt, gondolatban csukott szemmel fölé hajoltam és megcsókoltam. Saját mohóságom miatt ocsúdtam fel a buja gondolatok közül, mert egy nyálcsík az ajkunk között maradt zálogképp, s hangosan elnevettem magam, amiből kifelé csupán az a pajkos mosoly látszott, amire rögtön rákérdezhetett. Á semmi.

(Formátumában kevéssé szavalható, elektronikus, dinamikus tartalom. Nagy nehezen nyomtatható formába konvertálva. Kisebb nagyobb esztétikai hibákkal. Hosszasan elgondolkodtató olvasat. Esetleg szólhat alatta halkan gregorián polifónia.)

Kiült a rozsda a lelkükre, füst gomolyog a szívük helyén, pedig valaha lángolt. A szél olyan híreket hozott amelyekért nem fizettél. Hogyis lehetne hiteles egy olyan újság, amit egy hétköznapi szürke reggelen a kezembe nyomnak. Amit olyan emberek írtak akire ránézve látod, hogy a saját háta mögött is sunyi.
Mellettem állt meg egy kissé túlsúlyos akak, aki mint medve a Yellowstone parkban, mézes mancsával az üreg előtt fenyegetés szagot árasztott.
<De volt valami jó is azon a naponn.> (<-- Legyen ez a mondat egy hivatkozás az ezt követő etűdre.) Ő volt az a lány aki szerette a komolyzenét és a nagyon komolyt. Akivel sokmindenben egyetértettünk, így abban is, hogy életünket gyönyörű álmokra cseréljük, ahol színek a barátságunkra várnak. A tónusok mégis kicsit visszariasztottak, mert aki meghalt, fekete-fehér fotókról mosolygott ránk minden család albumában. Így telt el minden nap azon a bizonyos fesztiválon, amire anyáink vettek jegyet 22 éve. Az is világossá vált, hogy akik Tényleg élnek, végül úgyis meghalnak.
Másnap reggelre a lány elköltözött, és soha többet nem láttam. Ez a szemhélyam mögött rejtőző rossz álom volt, az egyetlen, ami megmaradt közöttünk aznap délelőtt, és a szemeimet behunyva mindig újra a szemem elé tárult, s ösztönzött arra, hogy felkeressem, s együtt töltsük a délutánt, de amint a házukhoz értem lakatlan és poros volt az ablaka. Valami mást vártam, de valóban. Életét gyönyörű álmokra cserélte.

Széttárt karokkal: Nahát.

Este ZH várható a Kandón. Méréstechnika. Az iskola többet nem érdemel meg. Este buli várható az ELTE BTK & BMF KVK berkein belül. Így aztán új bejegyzés is várható, vagy fennáll a lehetőség, hogy egy darabig nem :). Ha van esze, akkor Podi se néz ma Barca meccset, és mások is befűzhetők sztem :D

Ma Angelo Branduardi-ra emlékezünk, mert olyan metanarratívákat osztott ki nekünk, amelyek ma felidézve személyiség és tudatmódosító hatással képesek felvenni a versenyt az ördögével. Nem mellesleg ő szerezte a State buoni se potete film zenéjét. Hozzá intézett sorok következnek, amik a zenéje közben jutottak eszembe:

A Krúdy sörözőben vártuk a buszt, ami elvitt minket az est tetthelyére. Már spiccesek voltak a tagok az ital kellemes varázsától, mikor leült mellénk az őszinte példa. Könnyes szemeivel azt mondta, ne tegyétek fiúk, és néhányunkra rábökve jósolta meg a jövőt. Ni, egy koldus kinek látomása volt. Szájával nem követte szeme szavait, egy pohár sört ivott.

Valójában ő is azok közé az emberek közé tartozott, akik a legjobbak voltak egykor, fesztivál arcok, szószólók, kiváló dolgozók, művész emberek, becsületes jóakarók. Aztán a sors sodorta más útra, de tán egy rosszul megválasztott szó is elég volt.

 

Visító vonaglás, nyüszítő nyarvogás

Nyerítő nevetés, és másfajta hangoskodás.

Állati robaj, amint egy lilás kékes tónusú

Gőzzel hajtott kalózhajó sziluettjén futkosó

Máramarosi keménylegény képét ontja magából.

22 példányban.

Ezt a blogbejegyzést megtartom magamnak. Magamba folytom.

Az állam és a drogok kapcsolata

Ha drogot szerzel, megdugnak a rendőrök az utcán. Főleg ha árulod.

Azonban a legnagyobb magyar drogfogásoknál sem kapnak el olyan terjesztőket, akik ki tudnák szolgálni a magyar  drogkultúr köröket. Mi történne, ha sikerülne? Még lehet, hogy begyűrűzne az állami hálózatba is...

Mostanában olvastam a főiskola legújabb állami drogellenes kampányát, ahol az állam mennyire tolja, hogy mi milyen egészségtelen. Persze az államnak tök jó, ha nem drogozol, miért írna mást. Egyrészt fékezik a népet, másrészt a rendőrök megdughatják azt aki fogyaszt, a felsőbb körökben meg dől a lé.

A kezedben a döntés: "Nem a zuhanás számít, hanem a leérkezés."

A kakaós ufó mára már tradícionálissá váló sütemény. Igazi balfékeknek találták ki, pancserek a szakácsok is mind akik megsütik.

A recept a következő:

Tedd tönkre anyukád egész délelőtti munkáját, azzal, hogy 5 perc helyett 30 percig sütöd szénné kiváló süteményeit.

Gondolkodj el azon, hogy mennyire jó lenne mégis kakaós csigát enni holnap reggelire fincsi tejjel.

Guglizz ki az interneten valami hasonlót:

 A tésztához: * 50 deka liszt * 7 deka puha vaj * 2 tk. szárított élesztő * 3 dl tej * 1 tojássárgája * 4 ek. cukor * 1 mokkáskanál só Ezen kívül: * 1 csésze cukor * 3 ek. cukrozatlan kakaópor ... 

Ami engem illet nekifogtam a bátyámmal, ő megunta és már a hozzávalók kikészítése után elhúzta a csíkot.

Így aztán elfelejtettem cukrot rakni a tésztába. Ami miatt tudni illik a tészta nem kel meg.

Fél óra várakozás után ezt látva úgy döntöttem, hogy belekeverek némi langyos tejes rendes élesztőt és megpróbálom mégegyszer.

Összejött megdagadt, de a tészta állaga vághatatlan volt, így kénytelen voltam megelégedni a kakós kaláccsal, ami nem hasonlít csigára, de ufónak igenis kiváló :D (persze belül csupa csoki)